az év legszebb fája lehet a szegvári óriás 
Újvári Ági mesét írt róla, Grecsó Krisztián pedig novellában örökítette meg a 150 éves szegvári Öreg Tölgyet, amely a Szegvári Forray Máté Általános Iskola udvarát díszíti. 
Az impozáns tölgyet idén benevezték az Ökotárs Alapítvány által kiírt, az „Év Fája 2026” versenyre, amelyben máris a döntőbe jutott.
Szavazzunk az öreg tölgyreUjvári Ági: A szegvári vén Tölgyfa legendája
A vén tölgyfa legendáját még az ükapámtól hallottam. Abban az időben kezdődött története, mikor még a mesék is igazat szóltak, s megemelték a kalapjukat egymás előtt a férfiak az utcán, ha találkoztak.
Valamikor az idő tájt, mikor még az ükapámnak is éppenhogy pelyhedzett az álla, itt Szegvár egén akkora vihar kerekedett, hogy Csordajáráson az artézi kútnál szorosan egymás mellé álltak legelészni a kihajtott tehenek. Az ég sötét volt, a villámok csak úgy cikáztak, s a szélmalom kereke mintha magától elindult volna. Mikor a szegvári nép a mennydörgések közepette már végigmorzsolta az olvasóját, egyszerre alábbhagyott a vihar. A templom karcsú tornyán megcsillant a napfény, s az eperfák és akácosok lombjai még zöldebben látszottak, mint amilyenek valójában voltak. Oly friss volt a levegő s annyira szép kék lett az ég, hogy ahányan voltak Szegváron, mind a fellegekre vetették tekintetüket. Ekkor három gyönyörű fehér kócsag madár jelent meg az égen, ki tudja honnan jöttek, ki tudja, ki küldte őket, és egy-egy apró tölgyfácskát tartottak csőrükben. Szárnyaikat kitárva a friss szellő hátán keringtek, szinte úsztak a légben. Ekkor, a templom mellé, ahol az első iskola is állott, pont az iskola udvarára leszállt a három kócsag és egymástól egyenlő távolságra letették a csöppnyi tölgyfákat, aztán nagy szárnycsapásokkal továbbrepültek, egészen a szegvári réti földekig, ahol manapság is látni a karcsú nyakú kócsagokat.
Az iskola tanítója, Forray Máté kántor úr aztán fogta ezeket a fácskákat, és ahová a madarak tették, oda el is ültette azokat. Az elsőnél azt mondta:
– Nőjön ez a kis fa minél magasabbra, hogy minél több gyermek férjen el alatta!
Aztán, a következő kis tölgyfát is elültette:
– Nőjön ez a kis fa jó terebélyesre, hallatszódjon alatta Szegvár szép meséje!
Mikor a harmadik kis fát ültette, gondolkodott egy picit, majd így szólt:
– Nőjön egy-egy ágad minden iskolásért, örömmel dolgozzanak ők meg a tudásért!
A kis fák nőttek, növekedtek, újabb iskolaépület épült, de még mindig kerekké terebélyesedtek. Teltek, múltak az évek, tanítók jöttek, tanítók mentek, s az első két fa örökre lehullajtotta leveleit. De a harmadik! Még ma is ott áll büszkén. Magas, nagy fa, hogy sok gyerek elférjen alatta, és terebélyes, hogy hallatszódjanak az alatta mesélt történetek. Úgy hallottam, soha nem fogja örökre lehullajtani a leveleit, hiszen mindig vannak új és újabb kisiskolások, akikért egy-egy ágat kell növesztenie.
Hogy ez mese-e, döntsétek el ti magatok! Én hiszem, hogy ez igaz, hiszen éppen ma is ott ültem alatta!
_________________________________________________________________________